Főoldal » Cikkek » Madam Puddifoot Kávézója

Cedric Diggory emlékére - 3.fejezet
3. fejezet – Egy tojás
 
- Elena, zavarhatlak kicsit?
             Helyből ülök fel az ágyon, aztán elcsodálkozom, hogy elaludtam, még pedig farmerban és pólóban. Gyorsan körül kémlelek magam körül, hogy lássam: álmodtam, vagy tényleg szólt hozzám valaki.
- Elena, ébren vagy?
             A hang felé fordulok, és végre sikerül megállapítanom, hogy Hermione szólongat a szomszédos ágyból.
- Igen, persze, ébren vagyok. Nem zavarsz, nyugodtan mondd csak.
- Hát, Ronnal beszélgettünk nem rég, és arra jutottunk, hogy tennünk kéne valamit Harry érdekében.
- Mármint, hogy szakítson Choval?
             Sötétség borul a szobára, de tisztán kivehetem Hermione bólintását, úgyhogy nyugodtan öntöm ki a lelkemet.
- Ma nem teljesen véletlenül kihallgattam Marietta meg néhány végzős hollóhátas beszélgetését. Ők is valami hasonlót terveznek, bár arra nem vennék mérget, hogy ezt mindkét félre nézve pozitívan akarják véghez vinni.
- Mire gondolsz?
- Őket csak az érdekli, hogy befejeződjenek a támadások ellenük. Szó sincs róla, hogy Harry lelke egyben maradjon. Ha kell, szerintem akár hazudozni is fognak, csak vége legyen ennek a kapcsolatnak. Úgyhogy, ha tenni akartok valamit, akkor azt mindenképpen előttük kellene.
             Hermione feláll az ágyról, és elsétál a sajátjáig. Ott egyszerűen összerogy, és előre bámul.
- Hogy őszinte legyek, fogalmunk sincs, mit tegyünk. Ma is összevesztünk, mert megpróbáltuk szóba hozni az egész dolgot. Ronnak a legnehezebb. Nem mutatja, de Harryt testvéreként szereti.
             Most rajtam a sor, hogy bólintsak, habár kétlem, hogy látná ilyen távolságból.
- Arra jutottunk, hogy megkérünk téged. – vágja ki Hermione, bár hallhatóan nehezére esik.
- Engem? És mire?!
- Ez lehet kicsit furcsán fog hangzani, de szerintünk tetszel Harrynek… és… arra gondoltunk, hogy elcsábíthatnád. Choval csak azért van együtt, mert ő volt élete első szerelme, és makacs öszvér. Ha egyszer valamit kitalál, azt véghez is viszi. Most épp Choval, de ugyanez igaz Voldemortra, a Baziliszkuszra, és még sorolhatnám.
             Felnevetek kínomban. Úgy érzem kevesebb, mint huszonnégy óra alatt egy vadidegen lány és egy vadidegen fiú sakk mattot adott nekem, körülbelül három lépésből.
             Kivetem magamat az ágyból, és elsétálok az ablakig. Próbálom minél inkább húzni az időt, hisz az ember nem flörtöl csak úgy, baráti kérésből vadidegenekkel. Viszont, ha más szemszögből nézzük a helyzetet, akkor Harry helyes fiú, és szerethető is. Talán még bele is szerethetne idővel… Nem, ez az egész undorító. Most pontosan úgy gondolkozom, mint Cho Chang.
             Rosszullét fog el a saját gondolataimtól, aztán az ötlettől, amivel elém álltak. Visszafordulok az ablaktól, ismételten elsétálok az ágyamig. Már épp lerogynék, amikor megérzek valami keményet a párnám környékén. Tüzetesebben szemügyre veszem a birtokháborítót, körbetapogatom tojásdad alakját. Aztán sikítok. Hermione ágyakon keresztül érkezik hozzám, takaróját magával húzva. Fogalmam sincs mikor, és főleg miként került vissza az ágyába, de jelenleg ez a kérdés foglalkoztat a legkevésbé. Annál inkább kíváncsiságot táplálok az ágyamon trónoló, kicsit kisebb, mint az alkarom nagyságú tojás felé. 
 - Ez… mi?! – kérdem Hermionét, reményeim szerint leplezve hisztérikus hangulatomat.
             Ő is közelebb merészkedik hozzá, körbejárja, majd tapogatja a micsodát.
 - Szerintem főnixtojás. Habár fogalmam sincs arról, hogy kerülhetett ide.
             Egy nyögéssel konstatálom a helyzetet, és lerogyok a tojás mellé.
 - Ne haragudj, de azt hiszem, el kell halasztanunk a Harry-mentő akciót. Szerintem ő egy halott lelke lesz, akinek sürgős elintéznivalója támadt ideát. Mindig így kezdődik a dolog. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy ki ő, és főleg mit akar tőlem.
- Mikor bújik ki a tojásból?- kérdi Hermione nyugodt hangon.
             Vállat vonok. Leemelem a tojást a párnámról, és lehelyezem a földre. Aztán a helyére bújok, magamra rántom a takarót, végül becsukom a szememet.
- Nekem elegem volt a mai napból. Megpróbálok aludni, aztán reggel tüzetesebben is megszemlélem ezt a jövevényt. Jó éjt neked!
- Neked is jó éjszakát, Elena.
 
             Korán reggel ébredek, még a Nap sem kelt fel teljesen. Aranyló sugarakkal borítja be a szobát, odakint jégcsapok szikráznak a hajnali fényben. Egy fénynyaláb óvatosan kúszik egyre fel a tojás finom héján. Megbűvölve követem a fény útját először csak a szememmel. Nem bírok ellenállni a kísértésnek, megérintem a tojást. Ebben a pillanatban megreped a burok, épp csak annyira hangosan, mintha egy tüdőbajos légy rontana át a szobán. Utána megjelenik az egyik nagyobb résben egy csőr, mely alig nagyobb, mint a kisujjam. Óvatosan segítek kihámozódni a fiókának eddigi lakhelyéről egészen addig, míg egy aprócska, csatakos főnixet nem kapok. Hosszú perceken keresztül csak bámuljuk egymást, készen arra, hogy a legkisebb mozdulatra is elbújunk. Hamarosan felőrlöm türelmem maradékát is, úgyhogy megszólítom:
- Szia! Ne félj tőlem, nem akarlak bántani. Elena a nevem. Gondolom valami fontos ügy miatt jöttél, igaz?
             Látom, amint a főnix pupillája egyre inkább tágul, már-már várom, mikor támad nekem. Aztán hirtelen megrázza magát, és mintha mosolyogni látnám a szemeit.
- Ne haragudj, elszoktam az emberi kommunikációtól. Igen, elég fontos dolog miatt tértem vissza ebben a formában, olyan ügyben, ami téged is érint. Habár, ha megbocsátasz, leginkább más személy testi és lelki egészséget tartom szem előtt.
             Értetlen pislogásomra kérdés nélkül folytatja monológját:
- Nem is tudom, hol kezdjem…
- Talán a legelején. – szúrom közbe egyre ingerlékenyebben.
- Rendben, ahogy akarod. Lassan két éve hagytam el a földi világot Voldemort jóvoltából. Azóta figyelem azt a lányt, aki számomra a világot jelentette, és jelenti mai napig is. Sajnos azt kellett látnom, hogy esztelenül gyűjti maga köré az ellenségeket és főleg a viharfelhőket. Tudom, furán hangzik, hogy feláldozom az egyetlen lehetőséget, hogy visszatérhessek ide, egy lányért, de mint mondtam, számomra ő a legfontosabb. Az ő boldogsága mindent megér nekem.
             Elképedve hallgatom az alig férfias hangot. Ha nem látnám szemében az elszántságot, kételkednék benne, hogy tisztában van azzal, miket mond. De látom, mennyire akar valamit tenni, így hát inkább csendben tovább hallgatom.
- Pár hónapja összejött egy fiúval, aki jelen volt a halálomkor. Eleinte azt hittem, végre lesz, aki kitöltse az űrt helyettem, de tévedtem. Láttam, ahogy napról-napra szomorúbb, és ahogy elköveti az első hibákat. Már réges-régen véget kellett volna vetni ennek a szenvedésnek, mielőtt véresre fordulnak a dolgok.
- Véresre fordulnak a dolgok?! – ismétlem, mint egy jól betanított papagáj.
- Nem voltál ott a Hollóhát-Griffendél meccsen, gondolom.
             Bólintok.
- A Griffendélesek meccs után körbefogták a lányt, és megfenyegették, hogy ha nem vet véget mindennek, akkor komoly balesetet szenvedhet. Ezt meghallották a hollóhátasok és verekedés kerekedett.
- Cedric?!- nyögöm balsejtelmeim árnyékában.
             A főnix szépségének teljes tudatában meglebegteti kicsiny szárnyait, aztán bólint.
- Cedric Diggory, szolgálatodra. Akkor tehát már tudod, kiről van szó. Harryről és Choról. Tennünk kell valamit, hogy Chonak felnyíljon a szeme. Magát is és Harryt is tönkre teszi ezzel az egésszel.
- Várom az ötleteidet… - szúrom közbe epésen.
             Körmeivel kaparászni kezdi a szoba padlózatát, utána csőrével megcsipkedi tollazatát. Tudom én, mire megy ki a játék, nem ejtettek a fejemre.
- Nem fogom azért elcsábítani Harryt, hogy Chonak jobb legyen. Miért nem beszélsz te a barátnőddel?!
- Talán mert két éve halott vagyok?! – vág vissza Cedric.
- Bocsáss meg, elragadtattam magam. Nem te vagy az első, aki ezt kéri tőlem.
             Lehuppanok az ágyra, magam mellé veszem a fiókát. Totyakos léptekkel szlalomozik az ágy két vége között, végül megállapodik a combjaimon. Elfészkeli magát, majd folytatja megkezdett gondolatmenetét:
- Arra gondoltam, hogy ameddig Cho nem jön vissza a szünetről, addig lóghatnál Harryvel. Menjetek el sétálni, vagy tanuljatok együtt, bármi. Tudom, hogy tetszel Harrynek, és azt is tudom, hogy Choval csak megszokásból, és makacsságból van együtt.
            Teleszívom a tüdőmet, aztán kifújom.
- Kíváncsi lennék, hogy honnan a nyavalyából vagy ilyen pokolian jól informált.
            A madár hozzám dörgöli alig tollas fejbúbját.
- Tudod, ideát már nem siet senki sehova. Ráérünk utána járni a dolgoknak. Azóta figyelem a kapcsolatukat, hogy összejöttek.
- Akkor most kezdek el félni, hogy mikor figyel meg egy halott.
            Recsegő-berregő hangot hallat Cedric, vagy ami maradt belőle.
- De lehet, hogy előbbre veszem ezt a sikításodat. – fűzöm hozzá.
- Elena, te már ébren vagy? – hallom meg Hermione álmos hangját.
- Mondd meg Hermionénak, hogy elnézést, ha felkeltettem. És persze tőled is bocsánatot kérek, azt hiszem ez a főnixek nevetése.
- Már meg ne haragudj, de ha most odafordulok Hermionéhoz, és közlöm vele, hogy Cedric bocsánatodat kéri, szerinted nem kap szívszédülést kora reggel?
            Újra végiggurulnak a jeges borsószemek a hátamon, újra hallatja hangját a madárfióka. Mire befejezi magánkoncertjét, magam előtt láthatom a hálóinges Hermionét is.
- Kikelt a főnixed, amint látom. Lehet már tudni, hogy ki ő?
- Nos. Hermione, bemutatom neked Cedric Diggoryt, Cho Chang volt barátját.
 

Kategória: Madam Puddifoot Kávézója | Hozzáadta:: Hermy (2012-08-03)
Megtekintések száma: 195 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]